Harminchárom apokrif
2009.07.14. 10:47
"A Biblia számos írót megihletett már, hogy eljátsszon azzal a gondolattal, hogyan történhetett volna másképp. A Harminchárom apokrif azok közé a szövegek közé sorolható, melyek az evangéliumi történetsorozatot merészebb szemszögből láttatják: elsősorban az emberit, a testit, az intim magánszférát domborítva ki. A szereplők másképp viselkednek, másképp éreznek, mint elvárnánk, ettől válik a könyv különössé, lázadóvá, apokriffé.
Feltételezhetően Kozsár Zsuzsanna tiszta szívvel tör be az evangélium világába, a szent szöveg soraiba. Műve leginkább Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjével rokonítható, ahol Jézus javíthatatlan álmodozóként jelenik meg. Természetesen olyan jelenetek is bekerülnek a kötetbe, amelyek nem szerepelnek az evangéliumi leírásban. Például János, a keresztelő párbeszéde az őt tömlöcében meglátogató Heródes királlyal, aki impotenciájáról panaszkodik, s éppen a gyógyulására adott tanács okozza később a pusztai próféta vesztét. Vagy Kajafás, a főpap és Zákeus, a vámszedő beszélgetése, illetve Júdás, Péter és Jakab küldöttsége Pilátus megvesztegetésére is ilyen "apokrifnak" tekinthető. Bravúrosan megírt betétek Salome hétfátyol-tánca és János, a szeretett tanítvány "rohamai" Pathmosz szigetén. Itt az író kurzív szedéssel a Jelenések könyve szuggesztív sorait szúrja közbe, amelyek különös atmoszférát adnak a hétköznapi történetnek, egyensúlyozva a profán megfogalmazással. A szerző provokatív attitűdje az olvasót mindenképpen személyes értelmezésre, gondolkodva olvasásra készteti."
(internetes könyvismertetők, ismeretlen forrás)
|