Ilyet a városban ősz elején tartanak, a színházi fesztivál keretében, Mari néni ilyenkor egy hétig extázisban van. Jól felöltözik, mert az este tízkor kezdődő, szabadtéri programoknál az időjárást nem lehet előre kiszámítani, kispokrócostul letelepszik egy székre vagy lócára, hogy végigélvezze a moderneket, ahogy ő a mai színházművészetet becézi. Egyik nap azonban kicsit később ér a helyszínre, nem félórával az előadás előtt, csupán pár perccel. Nincs szabad ülőhely. Hagyján. Majd elácsorogja hetvenéves csontjaival azt az órácskát, ha eléggé belefeledkezik, meg se érzi. A sört vedelő, hangoskodó fiatalok meg se látják, nemhogy a helyüket átadnák. Hagyján! Az első két sor bársonyszék a nóblesszeknek fenntartva – akik közül nem dugja oda az orrát senki, a darab hatvan perce alatt üresen ásítoznak, ám úgy őrzik őket a szervezők, mint a kincset, nehogy valaki illetéktelen ülepével illesse azokat. Hagyján!! Az alkalmi színházként szolgáló ponyvasátor végében sörmérés, kétasztalnyi részeggel, akik a háttérzajt garantálják a színházi élményhez. Hagyján? A produkció kellős közepén a főutcán végigrobog a szemetesautó, iszonyú zajjal, dérrel-durral ürítve a kukákat, hozzájárulva az általános káoszhoz, melyet a belül gajdolók és a sátoron kívül garázdálkodók okoztak eddig. Hagyján?? Rendőr egy szem se, a szervezőket kimeríti a bársonyszékek őrzése, a részegek kiebrudalása vagy a szemeteskocsi melegebb tájakra küldése már nem fér munkaköri leírásukba. Hagyján??? Az előadott komédia állítólag jó volt. Mari néni nem tudja megítélni, mert kissé nagyothall, így a szöveg fele a szemétürítés és kocsmázás miatt elúszott számára. A látvány fele az előtte ácsorgók miatt úszott el. Hazafelé ballagva tehát a darab mondanivalója helyett azon töri a fejét, minek van szabadtéri színházi fesztivál, ha a nézőt megboldogítják az összes létező zavaró tényezővel. A köztisztasági vállalattal mért nem lehet megegyezni, hogy kivételesen este tíz helyett éjfélkor kukázzon? A városi rendőrség mért nem járőrözik a főutcán, hogy a rendbontókat elintézze? És mért nincs annyi ülőhely, hogy mindenki elférjen? A kocsmázóknak jut hely az előadásra felhúzott ponyvasátor alatt? A nézőknek nem? Csak azért, mert nincsenek belépőjegyek? Mari néni hazabattyog, és várja a következő, kőszínházi, fizetős darabot. Azzal tán nagyobb szerencséje lesz.