Kassa hűséges polgáraként minden negyedévben veszek buszbérletet, hogy nyugodt lelkiismerettel felszállhassak a városi tömegközlekedés járműveire, mikor úgy tartja úri kedvem.
Októbertől szép új buszjegyekkel és még szebb új jegykezelő masinákkal lepte meg a közlekedési vállalat a jónépet.
Így ünnepek előtt, alatt, között az ember vásárolgat. Szükségből is, unalomból is. Ajándékozni illik. Enni kell. Nyomás a hypermarketbe. Vásárlókocsi alig van, aki él és mozog a városban, mind ideette a fene. Sietnem kéne, legalább néhány napra be akarok vásárolni, egy egész karton tej, pár zacskó liszt, tojás, hús, szalámi… valahol meg is van, felírtam, jaj, a mustárt el ne felejtsem…
Kanyargós az út, lassan vezetek, vigyázva. Nem szeretném az árokban végezni. Nem is vagyok egyedül, utasaim vannak, értük is felelős vagyok, hát csak lassan, nyugodtan. Az út mentén biciklisták erőlködnek, lihegve birkóznak meg a kaptatóval. Lelassítok, beláthatatlan a pálya, nem előzhetem meg a kitartó sportembereket, elsodorni sem szeretném őket.
Elég nagy ma a pangás az üzletben. Nem csoda így nyár közepén. Őszi kollekció még nincs, a nyári pedig kinek kell árleszállítás nélkül? Ilyenkor már csak az vesz trikót, fürdőruhát, szandált, aki lasztminitre nyaral nagy gyorsan. Ilyenkor mindenki csak mustrálja az árut. Vihogó tinik nézegetik a férfi fehérneműt, elfoglalt családanyák vesznek olcsó zoknit igénytelen párjuknak. Kicsi a bevétel, nagy az unalom.
No mi leszel, ha nagy leszel?, szegezik neki a hatéves kislány mellének a felnőttekre tipikusan jellemző okos kérdést. A kislány felnéz, nagy szeme pillantásával felméri az idegeneket, akiket Szontyola főterén több társával együtt virággal várt. Valami küldöttség ők a rettenetesen távoli, más országbeli testvérvárosból.
Kedveském, segítene nekem?, hallom egy öreg reszelős hang esengő kérését. A bácsi, úgy hetven év körül, tétován téblábol a videókölcsönző polcai között, riadtan nézi a sok egyforma műanyag dobozt, a giccses színes címlapokat. Ránézek, hogy megbizonyosodjam felőle, nekem szólt-e, de valóban, mert öt méteres körzetben nincs senki, az eladók a pult mögött szőkenős vicceken röhögnek, és nem néznek felénk.
Ha macsó vagy, kicsi mobilod legyen és nagy kocsid. Olyan kocsid, melynek összetörhetetlenségéről regét lehetne írni. Akkora kocsid, amelybe a hat piapartner is belefér. Olyan kocsid, melynek gyorsulását Schumacher is megirigyelhetné.
Mari néni, akit néhány éve a fiatalok jótékonyan felköltöztettek a nagyvárosba, a mai napig sem tudta megszokni a városi életet. Hogy kakaskukorékolás helyett villamoscsörömpölés ébreszti, az a kisebbik baj. Nagyobb baj, hogy akkora az üzlet, hogy a lába is belefájdul, mire összekeresi benne, amire még a kevéske nyugdíjból futja. A pénztárnál mindig más kislány ül, sajnos egyik sem szolgál helyi pletykákkal, míg a visszajárót összekotorja. Helyi pletykák! Hisz Mari néni, aki a falu összes titkát tudta, alig ismer valakit a városban. Itt mindenki rohan, senki nem köszön, és ha valaki összeesik az utcán, nyugodtan elmennek mellette.
Többemeletes könyvesbolt – micsoda boldogság. Egy vadász lelkesedésével vetem magam a zsákmányra. A kedvenc íróm legújabb regénye – begyűjteni! A krimi királynőjének négy újabb kötete – begyűjteni! A lányom kedvenc meséjének folytatása – begyűjteni! A gyerekkorom kedvenc filmje – okvetlenül begyűjteni!
Mari néni nem érzi jól magát mostanában. Ha számba venné, mi mindene fáj, sosem érne a lista végére, de hát nem csoda, hiszen nyolcvanötödik évébe lépett nemrégiben. Orvost ritkán látott ezelőtt, de most biza rá van szorulva, ha nem akarja, hogy minden perc kínlódás legyen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…