Felmegy a függöny, kezdődik az opera vagy a balett, és az ember arra a pár órára elfeledkezik a megemelt lakbérről meg a gyermek közepes bizonyítványáról.

Barátnőm nemrégiben meglepett egy balettjeggyel. Csajkovszkijra, a Hattyúk tavára, nem kisebb sztárgárda, mint az orosz balett előadásában. Micsoda remek ajándék! Egész nap ennek örültem. Megszokott módon az opera felé vettem az irányt, útközben bányásztam elő a jegyet, hogy lássam, melyik sorban is ülök, páholy-e vagy földszinti nézőtér. Sportcsarnok? Hogy jön a klasszikus baletthez a sportcsarnok? Azt hittem, valami fatális tévedés, felhívtam ajándékozó barátnőmet. Persze, hogy a sportcsarnokban, ahol többezer nézőnek van hely egyszerre, hát nem nagyszerű, hogy látni fogjuk végre belülről is azt a hírneves arénát? Nyeltem egy nagyot. Masszív hokistáink illedelmesen átadják a pályát a spiccen egyensúlyozó balett-táncosoknak, akik közül csak az ügyetlenebbje csúszik majd el a jégen... Fel voltam készülve minden rosszra. De még annál is rosszabb várt. A hatalmas csarnok hideg vaslépcsői előtt feketeruhás bodyguardok, épp hogy csak a személyes motozástól megmenekültünk. Hideg fémfalak mindenütt, lépcső lépcső után, fel az égig, a legfelső szintig. Ha lenéztünk, elfogott a félsz, így érezhette magát Gulliver Liliputban, tízcentis törpéket bámulva. Az aréna dugig, hideg van, műanyag székek a vasemeleteken. Jég helyett szőnyeg odalent, azon valami egy oldaláról nyitott doboz. Pardon, az a színpad, ezen táncolnak pazar kosztümökben a táncosok. Csak látni nem látjuk. A csarnok ovális nézőterének háromnegyede kiadva, csak a hátsó ellipsziscikkely üres, mely már a színpad háta mögött van. Hogy a nézők kétharmada a színpad felét sem látja a takarástól, senkit nem zavar a szervezők közül. Megvették, kérem, a jegyet, egyszerre többezren, nézzék, amit tudnak. Ha nem látják, nézzék a kivetítőn, és hallgassák a zenét. Reproduktorból. Nekünk ez így éri meg, kérem, eljövünk egyszer, leadjuk a balettet tízezer embernek, nem kell zenekart fizetnünk se hozzá. Hogy Csajkovszkij talán másképp képzelte? Az ő korában még nem volt modern technika. Meg hát ő művész volt. Nekünk viszont fontos a nyereség. Meg kell, kérem, élni. Tömeget a kultúrának!