Mesék a Kesze-kusza Erdőből
2009.07.14. 09:15

Ez a mesekönyvem mindig a kedvencem lesz - ez volt a legelső. Persze mostanáig senki sem tudta róla, hogy ez a szárnypróbálgatásaim könyve volt, s felolvasását gyermekeim visszafojtott lélegzete, csillogó szeme kísérte. Mára már ők megnőttek, ám a Kesze-kusza Erdő hősei változatlanok, s a megjelentetett egy köteten kívül még két kötetnyi folytatás várja a jobb időket, amikor a meseirodalom végre leplezetlenül ragyoghat a maga szépségében.
"Kozsár Zsuzsanna meséi szereplőinek, az állatoknak nem mindig egyértelműen csak pozitív vagy negatív tulajdonságaik vannak. Éppen ezért olyan emberközeliek: sokat tépelődnek, hibáznak, gyarlók és sebezhetők, mint az ember. A Kesze-kusza Erdő meséi fejlesztik a fantáziát, a képzelőerő pedig szárnyra kél: olyan erdőbirodalomba repülhetünk el vele, melyben a jók és a gonoszok harcát követhetjük figyelemmel, a szereplőket felruházhatjuk kedves és ellenszenves tulajdonságokkal, színezhetjük, alakíthatjuk a történetet, hiszen nincs minden szál elvarrva, nincs minden rejtély megmagyarázva."
(könyvismertető, Vasárnap 2004. június 4.)
|